Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok (könyv)

Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok




Véleményem spoileres.

Hogyan került hozzám?

Többen ajánlották, fogalmam se volt róla miről szól, csak azt mondták jó, olvassam el.

A borító:

A kép alapján fantasy is lehetne, szerintem az eredeti kép kifejezőbb volt hozzá.

A történet:

Ott kezdődik a könyv, amikor a bulimiás Cassy meghal. Barátnője, az anorexiás Lia pedig küzd a démonjaival, a hétköznapok egyszerű megpróbáltatásaival. Próbálja feldolgozni, hogy a barátnője egyedül halt meg egy motelban, miközben őt hívta, de ő haragból, vagy dacból nem vette fel a telefont. Egyre vékonyabb, ő mégis kövérnek, csúnyának, bűnösnek érzi magát, hazudik a környezetének, hogy nehogy ismét kiderüljön, újra beteg. Feldolgozhatja-e, hogy barátnőjének utolsó segélykiáltását nem vette figyelembe? El tud e számolni a bűntudattal? Van-e jövő számára, vagy csupán jégviráglány marad, halál és élet keskeny küszöbén.

Vélemény:

Ezt a könyvet minden lánynak el kellene olvasni. Vagyis nem. Talán senkinek se kellene. Mégis nők százai, ezrei, milliói lehetnek ebben a cipőben. Bárkiből lehet Jégviráglány, ha elég erős hozzá. Vajon hány nő mondja el magában nap mint nap, bárcsak 10-15-20 kilóval karcsúbb lennék. Bár ne ettem volna meg azt a sütit. Bűntudatot éreznek az étel miatt, amit magukhoz vesznek, az el nem égetett kalóriákat számolgatják, és reggelente sírnak, mert nem mozdul a mérleg nyelve lefelé. Elég egy hullám, és egy olyan lejtőre kerülhetnek, ahonnan nehéz visszakapaszkodni. Először lemegy 5-10 kiló, ami talán tényleg nem is baj, de a 60 kilónál azt mondjuk, 55 kéne, majd 52. 50.

"A szám nem számít. Ha lemennék 31,75-re, 29,46 akarnék lenni. Ha 4,53 kilogrammot nyomnék, addig nem lennék boldog, amíg le nem megyek 0,99-re. Az egyetlen szám, amely valaha is elég lenne, a 0. 
Nulla kiló, nulla élet, nulla méret, dupla nulla, nullpont. Végre megértettem."

A fogyókúra, a túlzásba vitt koplalás könnyen egészségtelen méreteket ölthet. Egészséges és boldog lányok szégyenérzettel néznek a tükörbe, utálják a testüket, groteszk, elferdített öntestkép alakul ki a fejükben.

Én se voltam sose elégedett az alakommal. nem is leszek szerintem sose. Koplaltam már én is napokat, kipróbáltam számtalan fogyókúrát, mégis megdöbbentő és ijesztő is volt egyben a Lia élete. Mégis meg tudtam érteni, át tudtam érezni a problémáját. Az írónő nem úgy mutatja be ezeket a lányokat, mintha elítélné őket, hanem csak a könyörtelen tényeket tárja az olvasó szeme elé. Valós képet ad a kóros soványság okozta hallucinációkról, a testi, lelki tünetekről. 

Az E/1 volt a legkifejezőbb nézőpont, az olvasó szereplőjévé válhat, nem csak külső szemlélője, kukkolója az eseményeknek. Tetszett, ahogy a belső vívódásokat a szöveg áthúzásával jelölte, és az is, ahogy kifejezte az idő múlását, vagy amikor Lia küzdött a bűntudatával.

Hogy miért mondom, senkinek se kéne elolvasnia? Nos, aki életében nem fogyókúrázott még, vagy nem böjtölt, az nem fogja megérteni, átérezni a könyvet. Egy elégedett nő nem fogja Liát megérteni. A motivációját, a tetteit. Én, aki pedig tudom magamról, hogy van egy egészségtelen testképzavarom, folyamatosan azt éreztem, hogy fogynom kéne. Ez pedig biztosan nem az a hatás, akit az írónő el akart vele érni xD

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei


Könyvek, filmek, sorozatok

Amiről megmondom a magamét...

Akik adnak a véleményemre:

Üzemeltető: Blogger.