A legutóbbi Oscarral kapcsolatos bejegyzésemben kilátásba helyeztem, hogy újranézem Leonardo DiCaprio korábbi Oscar-gyanús filmjeit. Az első ilyen filmem a Gilbert Grape lett.
 |
| Egy "akkor és most" fotó Leonardo DiCaprioról |
Amikor még csitri kétcopfos voltam (bár ez még mostanában is sűrűn megesik velem), nagy port kavart a fiatalember a mozivásznon. Tinilányok bálványozták (köztük én is) a Romeo és Júlia, valamint a Titanic bemutatása után, és mint ilyenkor szokott lenni, elő kellett ásni a régi filmjeit. Bújtuk a videotékát és a tv-műsorújságot, így bukkantam rá a német RTL2 adásán a bejegyzésem tárgyául szolgáló filmre valamikor 1998-ban. Nagy buzgalommal néztem meg, és habár a német nyelvtudásom akkor is silánynak volt mondható, ahhoz nem kellett nyelvtudás, hogy értsem magát a filmet. A kisvárosokra jellemző tulajdonság: mintha megállt volna az idő. Minden nap egyforma, senki se érkezik, kevesen távoznak, azok is leginkább koporsóban. Kitörésről nem is álmodhatsz, ha te vagy a legidősebb testvér, aki eltartja a családot. Így ismerjük meg Gilbertet, aki habár még maga is szinte gyerek, felelősségteljesen kell viselkednie minden helyzetben. Szinte állandóan körülötte lebzsel a 18 éves szellemileg visszamaradott öccse Arnie, akit a fiatal Leo alakított, teljes átéléssel. Számtalan alkalommal döbbentem le, hogy mennyire hihető az alakítása és mennyire átélte a szerepét, pedig alig volt többel idősebb az általa megformált karakternél. Mégis tudatosan készült a szerepre, mentálisan sérült és autista gyerekekkel foglalkozó intézetekben leste el a rájuk jellemző mozdulatokat, mimikát és hangokat. Ezeket a tapasztalatait felhasználva tette valóssá Arniet a vásznon is. Már ekkor tudta, hogy nem akar megmaradni a szépfiú imázsnál, többet akart, bizonyítani akart. Nekem bizonyított is.
Nézd meg te is Arnie legjobb pillanatait:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése