Lisa Genova - Megmaradt Alice-nek

Nemrégiben hunyt el a párom nagymamája, ő időskori Alzheimer-kórtól szenvedett. Sokat beszéltünk róla annak idején, vajon mennyit fog fel a külvilágból, a mindennapokból, hogyan lát minket, az otthonát, mire gondolhat egész nap, nap mint nap, minden nap. Sose tudtuk éppen milyen pillanata van, voltak jobb napjai, rosszabbak, néha a napok is jobb percekre és rosszabbakra tagolódtak. Megviselte az egész családot, de sose tudtuk, sose sejtettük, hogy vajon Ő hogyan éli meg a betegségét. Ez a könyv egy átjáró. Tükör, amely egy olyan életet mutat be, olyan szemszögből, amelyre titkon mindig is kíváncsi voltam, de sose mertem a mélyére tekinteni. Gyerekkoromban a tanárok mindig azt mondták tanuljak, mert a tudást senki se veheti el majd tőlem. Pedig ez bárkivel megeshet. Elfelejteni neveket, helyeket, eseményeket, dátumokat, szavakat sokkal súlyosabb ár, mint lexikális tudást elveszíteni. Napról napra önmagunkat veszítjük el, apró darabonként.

Alice Howland megbecsült tagja a társadalomnak, egyetemi professzor és kutató, tiszteli a szakma, a férje, a gyermekei. Kezdetben apró dolgoknak tűntek csupán, elfelejtkezni találkozókról, elfelejteni mit hova tett, beszéd közben nem ugrik be egy-egy szó. Bárkivel megeshet. De amikor eltéved az otthonához közel, ráébred, talán nagyobb a baj. Korai Alzheimerrel diagnosztizálják. A betegség egyenként vesz el tőle mindent, ami Alice-t Alice-szé tette. Meddig titkolhatja? A férje elől, a gyerekei elől, a munkatársai elől, a közvetlen környezete elől... Hogyan változik meg az élete? Van-e gyógymód, remény arra, hogy lassuljon a folyamat, esetleg megálljon?

Nem tudom mit tennék, ha ez velem történne meg. Valószínűleg minden emlékemet megpróbálnám gipszbe önteni, hogy semmiképp se legyen az enyészeté. Nem tudom elképzelni, hogy egy napon úgy nézzek a gyerekeimre, hogy nem tudom kik ők. Nem tudom akarnék-e így élni, másokra utalva, teherként, céltalanul. Csak lenni. Vegetálni. Leépülni. Várni, amíg egy képzeletbeli szakács agyam morzsáit száraz fűszerként szórja szét a szélben. Soha többé nem olvasni egy könyvet se, mert nem emlékszem a lap alján, hogy miről olvastam a tetején. Nem beszélgetni senkivel se, mert nem jutnak eszembe a szavak és mert mire megértem, amit mondanak, már nem aktuális. Megbélyegezve élni a betegség által, de megmaradni önmagamnak. Azt hiszem nekem is volna egy pillangós mappám erre az esetre...

Filmes hírek:

Várhatóan 2015-re érkezik a regényből készült film Julianne Moore, Kristen Stewart, Alec Baldwin és Kate Bosworth szereplésével.

Kiadási adatok (a libri.hu adatainak felhasználásával):

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 326
ISBN: 9789632457185
Kiadás éve: 2012
Sorozat: ARANY PÖTTYÖS
Fordító: Neset Adrienn

Twilight - Breaking Dawn - Part 2 - Hajnalhasadás

Tegnap délután megnéztem, amit oly régóta vártunk, és amitől oly régen rettegtünk. Mert valljuk be őszintén, valami ezzel a filmmel megint véget ért. Ha más nem is, ez a sorozat mindenképp. Kicsit szomorú vagyok most, mert ismét lezárul egy jó pár éves korszak, ami a könyvekhez és a filmekhez volt köthető, de ugyanakkor úgy érzem, hogy ez a film méltó befejezéssé lett.

A könyvről:
Olvastam magyarul is és angolul is, és még biztosan el is fogom olvasni majd párszor, mert ez a könyv, kicsit olyan, mint én. Amikor megjelent, akkor már férjnél voltam, és akkor lettem terhes a kisfiammal, ezért át tudtam élni Bella kételyeit és ösztöneit. A könyv második felét pedig azért szeretem, mert végre nem arról szól, hogy na most megint meg kell védeni/menteni a törékeny porcelánbaba Bellát, hanem ezúttal egy dögös, harcias anyatigrissé válik és felveszi a kesztyűt.

A film:
Nagy várakozás előzte meg, mint mindig, azonban igyekeztem ezúttal magam távol tartani az előzetesektől, interjúktól, cikkektől, riportoktól, képektől, már amennyire csak tudtam. Mert tavaly már rendesen untam magam a moziban, mert addigra minden jó poént lelőttek. Most viszont azt az élményt kaptam, amit vártam.

Ami nem tetszett:
Nem tudok elmenni mellette szó nélkül, hogy mennyire megváltoztak Cullenék az első filmhez képest. Ott is hihetetlen volt, hogy bárkinek ne szúrnának szemet ezek a fura fazonok egy pár ezer lelkes kisvárosban, na de az utolsó filmben már sokkal inkább hasonlítottak viaszbábukra, mint emberekre. Azt már tudtam, hogy a szürkének van 50 árnyalata, de hogy már a fehérnek is...
A könyv alapján minden vámpír olyan gyönyörű, hogy az csak na, ehhez képest, az új karakterektől nem vágtam magam hanyatt. Nem éreztem őket jajjdeszépnek.

Ami tetszett:
A lehetőségekhez képest szerintem hűen adta vissza a könyvet, bár voltak benne enyhébb változtatások, de talán ezeken csak a legszőrszálhasogatóbb fanatikus rajongók fognak csak fennakadni.
Tetszett továbbá az új karakterek közül a két romániai vámpír, Vladimir és Stefan, és a nomád Alistair. Szimpatikus őrültek voltak :D
Aro röhögésétől sikítófrászt kaptam és barátnőmmel még percek múlva is fel-fel nyerítettünk, ha eszünkbe jutott. :D
A könyv talán legnagyobb fordulata is látványosan volt megcsinálva, szerintem akik nem olvasták a könyvet, legalább úgy megdöbbentek, mint amikor Pamela meglátta Bobbyt a zuhany alatt a Dallasban :D A mozi csak úgy kopogott a leesett állaktól :D
Végre Edwardnak nem volt annyira gázos a frizurája, a rúzsa viszont nekem kicsit sok(k) volt :)

Cullenék:

A klánok:

A Volturi: