Jane Austen - A klastrom titka


Hogyan került a kezembe?

Legelőször könyvtárból olvastam, most pedig a 60 napos Jane Austen kihívásom miatt.

A borító:

Merengő leányzó, aki akár Catherine is lehetne :)

A történet:

Cathrine nem egy kimondott szépség, és a maga 16-17 évével, nagy élettapasztalat sem áll a háta mögött. Falja a kor divatos rémtörténeteit és úgy képzeli legalább annyi titok és borzalom rejtőzik a való életben is. Családi jó barátnője révén elutazhat Bathba, ahol két fiatalember is keresi a kegyeit, és mindkettő húga szívbéli jó barátnőjévé válik. A regény gunyoros szatíra, amely pellengére állítja a rémtörténeteket.

Véleményem:

Teljesen el vagyok ragadtatva!!! Megvallom sokkal rosszabbra emlékeztem, és most örülök, mert annak ellenére, hogy a kifigurázott történetek egyikét se ismerem, mégis jól szórakoztam. Catherine kicsit butácska, esetlen, de jó lelkű lány, aki hirtelen kerül a figyelem középpontjába. Barátait nem mindig jól válogatja meg (sajnos ez velünk is megesik néha), de a szerelemben nem csal az orra. Mr Thorpe ellenszenves, nagyképű és nincs tudatában a saját értékeivel - vagy inkább azok teljes hiányával. Mr Tilney azonban meglepett ezúttal! Meglepően tapasztaltam mennyire sajtosan keveredik benne a finom csipkelődés és az udvariasság, valamint mennyire ésszerűen gondolkozik. Ő most olyan karakter volt, akiben elejétől fogva nem csalatkoztam! Tetszett, hogy ebben a kiadásban vannak lábjegyzetek, sok szempontból jó volt tudni, mit miért írt Miss Austen. Fura volt az írásmód, még Austenhoz képest is régies, nem tudom, hogy ez is a kifigurázás része volt-e, vagy korai írásának sajátossága, amely később csiszolódott a többi írásával.

Jane Austen - Meggyőző érvek


Hogyan került a kezembe?

Elsőnek könyvtárból, később a Ház a tónál című film miatt olvastam el újra, most pedig a 60 napos Jane Austen kihívásom apropóján.

A borító:

Egyszer láttam a belőle készült filmet, azt hiszem ez abból egy jelenet, amikor Lyme-ban kirándulnak.

A történet:

Anne túl élete virágán már nem remél szerelmet, egyetlen vágya, hogy családja ne süllyedjen tovább, apja és szintén hajadon nővére fényűző és költekező életmódja miatt. Bérbe adják a családi kastélyt, mégpedig Anne első, és egyetlen szerelmének a sógora lesz a bérlőjük. Ez felkavarja Anne-t és eszébe juttatja a férfival kötött eljegyzését, majd annak felbontását, amelyet a család rá gyakorolt nyomása miatt volt kénytelen meglépni. Azóta a férfi jómódú lett, alig változott valamit, míg Anne-en meglátszott az elmúlt 8 év. A sors újra egymás mellé sodorta az egykori szerelmeseket, de Wentworth kapitány csak azt a nőt látja benne, aki annak idején eldobta felkínált szívét. Meglátják-e újra egymásban azt, amit korábban úgy szerettek, vagy külön-külön, valaki más mellett lesznek mindketten boldogok?

Véleményem:

Anne fiatal lányként végzetes hibát vétett, amikor apja és idősebb barátnője véleményére adva kikosarazta a fiatal tengerészt, akit azután hajtott a düh és a sértett büszkeség, és egyre feljebb jutott a tengerészeti ranglétrán, megalapozva későbbi életét. Teljes mértékben át tudtam érezni Anne helyzetét, aki kénytelen elviselni, hogy egykori kedvese egy másik nőnek teszi a szépet, miközben magát csúnyának, betegesnek, soványnak érzi, ha csak tehetné, elkerülné a társaságukat. Anne minduntalan jeleket kutat, hogy vajon meg tudott e neki bocsátani a kapitány, sok apróságot, amit az írónő így magyarázott, én bizony tuti félreértelmeztem volna :) Ez a történet reményt adhat azoknak a nőknek, akik úgy érzik, őket már sose találja meg a szerelem.

Jane Austen - Emma



Hogyan került a kezembe:

Ez volt az az olvasmány, amiből elsőként a saját példányom olvashattam, mivel a könyvtárunknak hiába volt állítólag két példánya is, dacára annak, hogy hetente zaklattam őket, meg találták-e már a szökevényeket, nem kerültek elő. Mire beszereztek új példányokat, már gondolom nem látogattam őket, de az idén láttam: jelentős készletet halmoztak fel belőle. :)

A borító:

Számomra egy ismét semmitmondó kép, de ez valahogy Laziéknál már nem is zavar.

A történet:

Emma fiatal, szép, gazdag és láthatóan elégedett az életével. Talán egy valamit kivéve: apja örökös rettegése a betegségektől és idős kora miatt maga mellett tartja lányát, aki emiatt a városka határain kívül mit sem tud a világról, pedig vágyik látni mindent. Abban a hitben ringatja magát, hogy az ő közbenjárásával fogott kitűnő férjet régi nevelőnőjének és barátnőjének, ezért újabb párokat szeretne összeboronálni. Pártfogásába vesz egy "nevenincs" butácska, fiatal lányt, abban a reményben, hogy majd társaságával jó szolgálatot tesz neki a jövőre nézve. Vajon Emmára is rátalál a szerelem, miközben másokat kísérel meg összeboronálni? Ki lesz az? A jóképű, titokzatos idegen, akit eddig csak hallomásból ismertek, vagy az, aki mindig is a szeme előtt volt?

Véleményem:

Emma jelleme sokat fejlődik a regény alatt, elkényeztetett fruskából felelősségteljes nő lesz, aki megtanulja, hogy nem játszhat mások érzelmeivel, és, hogy a szavainak, társadalmi helyzetéből adódóan is komoly súlya van, ezzel azonban nem élhet vissza kényére-kedvére. Különösnek találtam, hogy habár az Értelem és érzelem Brandon ezredesét szinte vénembernek képzeljük el (elmúlt 35!) Marianne elvei miatt, addig Mr Knightley-t fiatalnak (37-38 éves) mert ilyennek akarja láttatni az írónő. Erre a korábbi olvasásaim alkalmával nem figyeltem oda. Mint ahogy arra, se, mi szegény Mr Knightley keresztneve, pedig futólag kétszer is említik (George). A férfikarakterek közül talán a legjobban őt kedvelem, erős jelleme és figyelmessége miatt. Szórakoztató volt, tele mulatságos félreértésekkel és csavarokkal.

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei


Könyvek, filmek, sorozatok

Amiről megmondom a magamét...

Akik adnak a véleményemre:

Üzemeltető: Blogger.