Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok (könyv)

Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Véleményem spoileres.

Hogyan került hozzám?

Többen ajánlották, fogalmam se volt róla miről szól, csak azt mondták jó, olvassam el.

A borító:

A kép alapján fantasy is lehetne, szerintem az eredeti kép kifejezőbb volt hozzá.

A történet:

Ott kezdődik a könyv, amikor a bulimiás Cassy meghal. Barátnője, az anorexiás Lia pedig küzd a démonjaival, a hétköznapok egyszerű megpróbáltatásaival. Próbálja feldolgozni, hogy a barátnője egyedül halt meg egy motelban, miközben őt hívta, de ő haragból, vagy dacból nem vette fel a telefont. Egyre vékonyabb, ő mégis kövérnek, csúnyának, bűnösnek érzi magát, hazudik a környezetének, hogy nehogy ismét kiderüljön, újra beteg. Feldolgozhatja-e, hogy barátnőjének utolsó segélykiáltását nem vette figyelembe? El tud e számolni a bűntudattal? Van-e jövő számára, vagy csupán jégviráglány marad, halál és élet keskeny küszöbén.

Vélemény:

Ezt a könyvet minden lánynak el kellene olvasni. Vagyis nem. Talán senkinek se kellene. Mégis nők százai, ezrei, milliói lehetnek ebben a cipőben. Bárkiből lehet Jégviráglány, ha elég erős hozzá. Vajon hány nő mondja el magában nap mint nap, bárcsak 10-15-20 kilóval karcsúbb lennék. Bár ne ettem volna meg azt a sütit. Bűntudatot éreznek az étel miatt, amit magukhoz vesznek, az el nem égetett kalóriákat számolgatják, és reggelente sírnak, mert nem mozdul a mérleg nyelve lefelé. Elég egy hullám, és egy olyan lejtőre kerülhetnek, ahonnan nehéz visszakapaszkodni. Először lemegy 5-10 kiló, ami talán tényleg nem is baj, de a 60 kilónál azt mondjuk, 55 kéne, majd 52. 50.

"A szám nem számít. Ha lemennék 31,75-re, 29,46 akarnék lenni. Ha 4,53 kilogrammot nyomnék, addig nem lennék boldog, amíg le nem megyek 0,99-re. Az egyetlen szám, amely valaha is elég lenne, a 0. 

Nulla kiló, nulla élet, nulla méret, dupla nulla, nullpont. Végre megértettem."

A fogyókúra, a túlzásba vitt koplalás könnyen egészségtelen méreteket ölthet. Egészséges és boldog lányok szégyenérzettel néznek a tükörbe, utálják a testüket, groteszk, elferdített öntestkép alakul ki a fejükben.

Én se voltam sose elégedett az alakommal. nem is leszek szerintem sose. Koplaltam már én is napokat, kipróbáltam számtalan fogyókúrát, mégis megdöbbentő és ijesztő is volt egyben a Lia élete. Mégis meg tudtam érteni, át tudtam érezni a problémáját. Az írónő nem úgy mutatja be ezeket a lányokat, mintha elítélné őket, hanem csak a könyörtelen tényeket tárja az olvasó szeme elé. Valós képet ad a kóros soványság okozta hallucinációkról, a testi, lelki tünetekről. 

Az E/1 volt a legkifejezőbb nézőpont, az olvasó szereplőjévé válhat, nem csak külső szemlélője, kukkolója az eseményeknek. Tetszett, ahogy a belső vívódásokat a szöveg áthúzásával jelölte, és az is, ahogy kifejezte az idő múlását, vagy amikor Lia küzdött a bűntudatával.

Hogy miért mondom, senkinek se kéne elolvasnia? Nos, aki életében nem fogyókúrázott még, vagy nem böjtölt, az nem fogja megérteni, átérezni a könyvet. Egy elégedett nő nem fogja Liát megérteni. A motivációját, a tetteit. Én, aki pedig tudom magamról, hogy van egy egészségtelen testképzavarom, folyamatosan azt éreztem, hogy fogynom kéne. Ez pedig biztosan nem az a hatás, akit az írónő el akart vele érni xD

Fringe S05E07 - A rejtély 5. évad 7. epizód

A véleményem erősen SPOILERES!!!

Megvallom, a negyedik évad végére már annyira erőltetettnek éreztem a sorozatot, hogy úgy véltem, a befejező évad ezek után megváltás lesz. De ez a rész, egyszerűen annyira pörgős és izgalmas volt, annyira több síkon kellett hozzá végre megint gondolkozni, hogy felcsillant egy halvány reménysugár, talán régi fényében tündökölve érhet véget ez a nagyszerű sorozat.

A legkedvencebb karakterem még mindig Walter, aki egyszerűen zseniálisan hozza az őrült tudós szerepét. Annyira hiteles és szakadok meg a röhögéstől az egyébként csontig lerágott poénokon. A legváratlanabb helyzetekben beszambázik meztelenül, hallgatja a poros lemezeit vagy épp lehetetlen kajákat készít, az pedig, hogy szegény Astrid nevét sose tudja, és mindig totál mást mond helyette... :D :D :D Imádom!!! :)

Ugyebár Peter beültette magának a "megfigyelő-kütyüt", hogy a saját módszerükkel próbálják meg legyőzni őket, így állva bosszút a lányuk elvesztése miatt. Hidegrázósan jó színész, úgy hozza az átváltozóban lévő megfigyelő karaktert, hogy döbbenet! A beszéde, a mimikája, az testtartása, a mozgása, brrrrrrrr xD

Ninának nagyon örültem, hogy felbukkant, jól áll neki az ősz hajszín. :)

Olivia viszont kicsit háttérbe van szorulva mostanában. Csak úgy van. Nézi bambán, hogy mi folyik körülötte. Nem jellemző rá ez a tétlenség. Furcsállottam, hogy csak fogta magát és elment, amikor megtudta mit tett magával Peter. Remélem ez változni fog a következő részben. Nagyon várom. :)

Twilight - Breaking Dawn - Part 2 - Hajnalhasadás

Tegnap délután megnéztem, amit oly régóta vártunk, és amitől oly régen rettegtünk. Mert valljuk be őszintén, valami ezzel a filmmel megint véget ért. Ha más nem is, ez a sorozat mindenképp. Kicsit szomorú vagyok most, mert ismét lezárul egy jó pár éves korszak, ami a könyvekhez és a filmekhez volt köthető, de ugyanakkor úgy érzem, hogy ez a film méltó befejezéssé lett.

A könyvről:
Olvastam magyarul is és angolul is, és még biztosan el is fogom olvasni majd párszor, mert ez a könyv, kicsit olyan, mint én. Amikor megjelent, akkor már férjnél voltam, és akkor lettem terhes a kisfiammal, ezért át tudtam élni Bella kételyeit és ösztöneit. A könyv második felét pedig azért szeretem, mert végre nem arról szól, hogy na most megint meg kell védeni/menteni a törékeny porcelánbaba Bellát, hanem ezúttal egy dögös, harcias anyatigrissé válik és felveszi a kesztyűt.

A film:
Nagy várakozás előzte meg, mint mindig, azonban igyekeztem ezúttal magam távol tartani az előzetesektől, interjúktól, cikkektől, riportoktól, képektől, már amennyire csak tudtam. Mert tavaly már rendesen untam magam a moziban, mert addigra minden jó poént lelőttek. Most viszont azt az élményt kaptam, amit vártam.

Ami nem tetszett:
Nem tudok elmenni mellette szó nélkül, hogy mennyire megváltoztak Cullenék az első filmhez képest. Ott is hihetetlen volt, hogy bárkinek ne szúrnának szemet ezek a fura fazonok egy pár ezer lelkes kisvárosban, na de az utolsó filmben már sokkal inkább hasonlítottak viaszbábukra, mint emberekre. Azt már tudtam, hogy a szürkének van 50 árnyalata, de hogy már a fehérnek is...
A könyv alapján minden vámpír olyan gyönyörű, hogy az csak na, ehhez képest, az új karakterektől nem vágtam magam hanyatt. Nem éreztem őket jajjdeszépnek.

Ami tetszett:
A lehetőségekhez képest szerintem hűen adta vissza a könyvet, bár voltak benne enyhébb változtatások, de talán ezeken csak a legszőrszálhasogatóbb fanatikus rajongók fognak csak fennakadni.
Tetszett továbbá az új karakterek közül a két romániai vámpír, Vladimir és Stefan, és a nomád Alistair. Szimpatikus őrültek voltak :D
Aro röhögésétől sikítófrászt kaptam és barátnőmmel még percek múlva is fel-fel nyerítettünk, ha eszünkbe jutott. :D
A könyv talán legnagyobb fordulata is látványosan volt megcsinálva, szerintem akik nem olvasták a könyvet, legalább úgy megdöbbentek, mint amikor Pamela meglátta Bobbyt a zuhany alatt a Dallasban :D A mozi csak úgy kopogott a leesett állaktól :D
Végre Edwardnak nem volt annyira gázos a frizurája, a rúzsa viszont nekem kicsit sok(k) volt :)

Cullenék:

A klánok:

A Volturi:

Gail Carson Levin - Elátkozott Ella

Hogyan került hozzám a könyv: 

Igazából nem sokat hallottam a könyvről korábban, arra emlékeztem, hogy egyik molyos ismerősöm szeretné megszerezni ezt a könyvet, és amikor rukkolán a szemem elé került, happoltam. Felkínáltam az ismerősnek, hogy ha kéri, átpasszolom neki, de ő nem kérte. Mint kiderült később, egy másik ismerősömmel kevertem össze. Megérkezett a könyv, és én jól félretettem. Aztán arra gondoltam, hogy majd elajándékozom a már említett ismerősnek szülinapra, de előtte már azért csak elolvasom én is ;) Úgy elolvastam, hogy nem bírtam elajándékozni :D

A borító: 

Alapvetően kemény kötés párti vagyok, de amit a Geopen kiadó borító néven piacra dobott akkoriban, valljuk be, nem valami szép és vevőcsalogató. Mellesleg szerintem semmi köze sincs a képnek a történethez, abszolút nem passzol hozzá.

Az alaptörténet:

Gyerekkorom kedvenc meséje Hamupipőke története, de ahogy kezdtem felnőni egyre több ponton nem értettem meg a történetet. Miért nem hagyta el a mostoháját, ha csak megaláztatás érte otthon? De amivel a leginkább nem tudtam egyet érteni, miért kellene egy nőnek AZONNAL beleszeretni egy férfiba, csak azért mert gazdag és épp nősülni készül. Miért? Miért? Miért? Sose arról szólnak ezek a mesék, hogy hódította meg a herceg az egyszerű, hétköznapi lányt.

Ez a könyv azonban válasz a kérdéseimre. 

A történet:

Ella születésekor egy hanyag tündér ajándékot adott a kislánynak, a feltétlen engedelmességet. Ez az ajándék azonban hamar kiderült, hogy nem áldás, hanem átok. A kislány édesanyja és leghűségesebb szolgálójuk titkolta ezt az egész világ előtt, mert az emberek kihasználhatták volna önző céljaikra a kislány engedelmességét. Ella ennek megfelelően élte életét, senki előtt nem fedte fel titkát, de amikor mostoha került a házhoz, a nővérei mégiscsak megneszelték, hogy a lánytól bármit kérhetnek, így lett belőle szurtos kis házicseléd. 

És hogy kerül a képbe a herceg? Hogyan ismerik meg egymást? Megtörhető-e Ella átka, s ha igen, sikerül-e neki?

A humoros, romantikus és pörgős cselekmény, az életszerű karakterek, sok mosolyt csaltak az arcomra és néha egy-egy könnycsepp is kikívánkozott belőlem. Alig tudtam letenni a könyvet, de csak óvatosan faltam, mert folyamatosan attól féltem, hogy nemsoká elfogynak a lapok.

Tetszett az írónő stílusa, remélem még más történeteihez is lesz szerencsém. Továbbá a könyvet filmre vitték, igyekszem hamarosan azt is megnézni. ;)

E. L. James: A sötét ötven árnyalata

Hol is kezdjem… kezdem az elején… 
Borító: 
Alig értem vele haza, máris úgy nézett ki, mint amit már olvastak előttem, a gyanús az volt benne, hogy aznap hozták a boltba -.- Elkezdtem este olvasni, és a látvány, napról napra romlott, a védő fólia a borítón, egyre csak kunkorodott fel a sarkain, pedig aki ismer tudja, hogy óvatosan olvasok… 
Szövegezés: 
Nem olvastam az eredeti, angol könyvet akartam, de nem vitt rá a lélek ennyi jó könyv mellett itthon szóval a fordítást nem az én tisztem megítélni (habár az, hogy már a könyv címe is rosszul van lefordítva, árulkodó), de voltak párbeszédek, ahol komolyan, fogalmam nem volt, mi van. Elolvastam egyszer, aztán még egyszer, újra lassabban, és nem tudom mit akart vele mondani. Sok mondat értelmetlen volt, betűk hiányoztak szavakból, szavak hiányoztak mondatokból. Úgy éreztem magam, mintha egy javításra váró kéziratot olvasnék. Az csak egy dolog, hogy az írónő képességeit meghaladják a bonyolult mondatok, de attól még a fordítás, a szerkesztés és a KIVITELEZÉS lehetne minőségi munka. Főleg, hogy nem hajtotta őket a tatár, még késtek is a tervezett kiadáshoz képest. Egy 500 ft-os könyvtől is elvárom, hogy élvezetesen legyen megírva, ne hemzsegjen a hibáktól, egy 4000 ft-ostól pedig pláne. Ezúton üzenem a kiadónak, hogy kevesebb reklám és sokkal több odafigyelés. Ugyanis az kevés, ha valaki megveszi a könyvet és olvasás után kidobja/eladja/elajándékozza. Ezzel ugyanis nem nő az eladott példányszám, mert az, aki így jut hozzá, már nem tőlük veszi meg… 
Remélem hamarosan kiadják a MÁSODIK, JAVÍTOTT KIADÁST. 
Az előző könyvhöz képest fejlődés, hogy MAJDNEM volt cselekménye, akár hányszor felcsillant a szemem, hogy na itt, most történik valami izgis (nem csak a szokásos hol és hogyan szexelt Ana és Grey ) mindig 3 oldallal le is tudta az írónő. A végkifejlet pedig fanfic lévén várható volt, és kiszámítható. 50 árnyalattal sötétebb??? Szerintem fakul ez a szürke .

Prometheus

Valamilyen fura oknál fogva, egyik Alien filmet se láttam még, valahogy viszolygok tőle. Az elmúlt néhány évben, egyre több új mozifilm, régebbiek előzménye, így bátran vágtam bele, hogy megnézzem.

A történetről:
Az emberiség nagy talánya ősi időktől fogva, hogy kik vagyunk mi, és hogyan kerültünk a bolygónkra. Akik nem érik be a vallási mítoszokkal, és Darwin tudományos elméleteivel, azokat szólítja meg ez a film. Kutatócsapat érkezik egy távoli bolygóra, ahol úgy sejtik, válaszokat kaphatnak ezekre a kérdésekre.

A film nagyon látványos és futurisztikus, lekötötte a figyelmemet, de valahogy nem éreztem tőle, hogy nekem meg kellene néznem a többi részét is. A régi rajongóknak biztosan szívet melengető ez a film, de kétlem, hogy sok új nézőt csábított.

Bel Ami

BEL AMI ~ A szépfiú

A történet:

A film központi szerepében a katonaságtól leszerelt fiatal katona, Georges Duroy áll, akit fűt a vágy a hírnév, a hatalom, a pénz és a szerelem után. Szegény családi háttere azonban nem jó ugródeszka mindezek eléréséhez, de hamar ráeszmél, hogy Párizs urai közé akkor tud a legkönnyebben bejutni, ha megnyeri magának az asszonyaik kegyét, és szívét. Azonban amint elér valamit a munkában és a szerelemben, egyből magasabb célok felé tör, telhetetlen, élete gyertyáját mindkét végén égeti.

A film alapjául szolgáló könyvet (Guy de Maupassante: A szépfiú) azután olvastam, amikor hírét vettem, hogy film készül belőle, és a címszerepre nem mást választottak, mint a közkedvelt szívtiprót, a szerelmes vámpírt, Robert Pattinsont. A női szereposztásra se lehetett panasz, habár én a könyv alapján nem pont ilyennek láttam magam előtt a hősnőket. A könyvben lassan tárul elénk Duroy valódi éne, sokkal inkább szól ez a jellemformálódásról, a lelkivilágáról, mint a valódi eseményekről. Számomra ezt nem tudta a film visszaadni. Mindannyian tehetséges és sokat bizonyított színészek, de valahogy most ez nem mutatkozott meg. Pattinsont se tudtam elválasztani Edward szerepétől, a frizurája és a sminkje züllött külsőt kölcsönzött neki, és amikor Mrs. Walters mögött állt a templom oltáránál, a sejtelmes gyertyafényben... Bevallom azt vártam, hogy ráveti magát és a vérét veszi. :)

Nem tudom mennyire értettem volna a filmet, ha nem olvasom előtte a könyvet.