Ha egy mondattal szeretném összegezni, elakadt tőle a lélegzetem. Na, de most komolyan.
A borítón egy épp felszínre igyekvő vízben úszó lány látható, valami sejtelmes fehér ruhában. Az arckifejezése alapján viszont szerintem annyira jól érzi magát a víz alatt, mint egy sellő, szóval nem is tudom minek vágyik a felszínre. Egyébként a Poszeidon című könyv borítójára emlékeztet.
A regény címe. Két gyermekes anyukaként nekem az apró lélegzetről a szülés jut eszembe, ahol két nyomás közt jó sok apró levegőt kell venni.
Már a megjelenés óta figyeltem a könyvet, de elolvasnom csak most sikerült. Nagyon vártam már, hogy valami jó kis fiatal felnőtteknek szóló romantikus regényt olvashassak, és mivel olyan sok olvasónak tetszett, így nagy reményeket fűztem hozzá.
Kacey egy nagyon szimpi fiatal csaj, aki védi a húgát, kickboxra jár és falakat emelt maga köré. Trent pedig a szomszéd pasi, akivel megy a csiki-csuki.
Rekordok:
Szerintem könyvben még nem ettek ennyi Cheeriost
Ahhoz képest, hogy nem akció a műfaja, túl sok ajtó tört be
Kaceynek pedig ha annyiszor akadt el a lélegzete, ahogy leírta az írónő, akkor a regényben kb végig ilyen fejet vágott:
Lusta vagyok megszámolni, de azt hiszem ennyi Béta, meg előolvasó mellett ez akkora baki, hogy másnak is tuti szúrja a szemét. Mondjuk Csuporkával az Elakadó lélegzet című könyv óta külön figyeljük ezt a szófordulatot. :)
A regény célja a figyelemfelkeltés lenne az ittas vezetés veszélyeire. Szép gesztus, díjaznám is, mert nagyon szeretem az ilyen okító témában íródott könyveket, pl a Tizenhárom okom volt és a Jégviráglányok címűeket. De ez a könyv számomra annyira valóságtól elrugaszkodott volt, hogy csak a szemem tudtam forgatni. Csak egy példát említve, amikor Kacey kiborul MIAMIBAN, majd felébred CHICAGOban, röpke 1200-1300 mérfölddel arrébb?! Addig se kép, se hang? Autóval hosszú, repülővel meg bonyolult. Nem tudtam elhinni, hogy csak úgy odakerült. A tündérmesés heppiend pedig csak hab volt a tortán. Úgy érzem az írónő legyilkolta vele a szándékot, hogy elrettentse a fiatalokat attól, hogy beszívva, benyomva ne üljenek volán mögé.
Az első mondatával búcsúznék is:
– Csak lélegezz! – mondta mindig anyu. – Tíz apró lélegzet… Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!
Értékelésem:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése