Tegnap délután megnéztem, amit oly régóta vártunk, és amitől oly régen rettegtünk. Mert valljuk be őszintén, valami ezzel a filmmel megint véget ért. Ha más nem is, ez a sorozat mindenképp. Kicsit szomorú vagyok most, mert ismét lezárul egy jó pár éves korszak, ami a könyvekhez és a filmekhez volt köthető, de ugyanakkor úgy érzem, hogy ez a film méltó befejezéssé lett.
A könyvről:
Olvastam magyarul is és angolul is, és még biztosan el is fogom olvasni majd párszor, mert ez a könyv, kicsit olyan, mint én. Amikor megjelent, akkor már férjnél voltam, és akkor lettem terhes a kisfiammal, ezért át tudtam élni Bella kételyeit és ösztöneit. A könyv második felét pedig azért szeretem, mert végre nem arról szól, hogy na most megint meg kell védeni/menteni a törékeny porcelánbaba Bellát, hanem ezúttal egy dögös, harcias anyatigrissé válik és felveszi a kesztyűt.
A film:
Nagy várakozás előzte meg, mint mindig, azonban igyekeztem ezúttal magam távol tartani az előzetesektől, interjúktól, cikkektől, riportoktól, képektől, már amennyire csak tudtam. Mert tavaly már rendesen untam magam a moziban, mert addigra minden jó poént lelőttek. Most viszont azt az élményt kaptam, amit vártam.
Ami nem tetszett:
Nem tudok elmenni mellette szó nélkül, hogy mennyire megváltoztak Cullenék az első filmhez képest. Ott is hihetetlen volt, hogy bárkinek ne szúrnának szemet ezek a fura fazonok egy pár ezer lelkes kisvárosban, na de az utolsó filmben már sokkal inkább hasonlítottak viaszbábukra, mint emberekre. Azt már tudtam, hogy a szürkének van 50 árnyalata, de hogy már a fehérnek is...
A könyv alapján minden vámpír olyan gyönyörű, hogy az csak na, ehhez képest, az új karakterektől nem vágtam magam hanyatt. Nem éreztem őket jajjdeszépnek.
Ami tetszett:
A lehetőségekhez képest szerintem hűen adta vissza a könyvet, bár voltak benne enyhébb változtatások, de talán ezeken csak a legszőrszálhasogatóbb fanatikus rajongók fognak csak fennakadni.
Tetszett továbbá az új karakterek közül a két romániai vámpír, Vladimir és Stefan, és a nomád Alistair. Szimpatikus őrültek voltak :D
Aro röhögésétől sikítófrászt kaptam és barátnőmmel még percek múlva is fel-fel nyerítettünk, ha eszünkbe jutott. :D
A könyv talán legnagyobb fordulata is látványosan volt megcsinálva, szerintem akik nem olvasták a könyvet, legalább úgy megdöbbentek, mint amikor Pamela meglátta Bobbyt a zuhany alatt a Dallasban :D A mozi csak úgy kopogott a leesett állaktól :D
Végre Edwardnak nem volt annyira gázos a frizurája, a rúzsa viszont nekem kicsit sok(k) volt :)
Cullenék:
A klánok:
A Volturi:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése