Hogyan került hozzám a könyv:
Igazából nem sokat hallottam a könyvről korábban, arra emlékeztem, hogy egyik molyos ismerősöm szeretné megszerezni ezt a könyvet, és amikor rukkolán a szemem elé került, happoltam. Felkínáltam az ismerősnek, hogy ha kéri, átpasszolom neki, de ő nem kérte. Mint kiderült később, egy másik ismerősömmel kevertem össze. Megérkezett a könyv, és én jól félretettem. Aztán arra gondoltam, hogy majd elajándékozom a már említett ismerősnek szülinapra, de előtte már azért csak elolvasom én is ;) Úgy elolvastam, hogy nem bírtam elajándékozni :D
A borító:
Alapvetően kemény kötés párti vagyok, de amit a Geopen kiadó borító néven piacra dobott akkoriban, valljuk be, nem valami szép és vevőcsalogató. Mellesleg szerintem semmi köze sincs a képnek a történethez, abszolút nem passzol hozzá.
Az alaptörténet:
Gyerekkorom kedvenc meséje Hamupipőke története, de ahogy kezdtem felnőni egyre több ponton nem értettem meg a történetet. Miért nem hagyta el a mostoháját, ha csak megaláztatás érte otthon? De amivel a leginkább nem tudtam egyet érteni, miért kellene egy nőnek AZONNAL beleszeretni egy férfiba, csak azért mert gazdag és épp nősülni készül. Miért? Miért? Miért? Sose arról szólnak ezek a mesék, hogy hódította meg a herceg az egyszerű, hétköznapi lányt.
Ez a könyv azonban válasz a kérdéseimre.
A történet:
Ella születésekor egy hanyag tündér ajándékot adott a kislánynak, a feltétlen engedelmességet. Ez az ajándék azonban hamar kiderült, hogy nem áldás, hanem átok. A kislány édesanyja és leghűségesebb szolgálójuk titkolta ezt az egész világ előtt, mert az emberek kihasználhatták volna önző céljaikra a kislány engedelmességét. Ella ennek megfelelően élte életét, senki előtt nem fedte fel titkát, de amikor mostoha került a házhoz, a nővérei mégiscsak megneszelték, hogy a lánytól bármit kérhetnek, így lett belőle szurtos kis házicseléd.
És hogy kerül a képbe a herceg? Hogyan ismerik meg egymást? Megtörhető-e Ella átka, s ha igen, sikerül-e neki?
A humoros, romantikus és pörgős cselekmény, az életszerű karakterek, sok mosolyt csaltak az arcomra és néha egy-egy könnycsepp is kikívánkozott belőlem. Alig tudtam letenni a könyvet, de csak óvatosan faltam, mert folyamatosan attól féltem, hogy nemsoká elfogynak a lapok.
Tetszett az írónő stílusa, remélem még más történeteihez is lesz szerencsém. Továbbá a könyvet filmre vitték, igyekszem hamarosan azt is megnézni. ;)
3 megjegyzés:
Az Elátkozott Ellát én annó rokonoméktól kaptam meg ajándékba, valamikor tizenhat éves korom táján. Azóta a belőle készült modern filmváltozatot háromszor is láttam-mindíg valamikor karácsony-újév idején. A filmen jókat tudtam röhögni. A könyv egy kicsit szerintem komolyabb hangvételű a filmnél.
Hamupipőke sztori??? És én ezt passzoltam???
*elvonul és beleveri a fejét a falba*
:D :D :D
Megjegyzés küldése