Hogyan került a kezembe?
Legelőször könyvtárból olvastam, most pedig a 60 napos Jane Austen kihívásom miatt.
A borító:
Merengő leányzó, aki akár Catherine is lehetne :)
A történet:
Cathrine nem egy kimondott szépség, és a maga 16-17 évével, nagy élettapasztalat sem áll a háta mögött. Falja a kor divatos rémtörténeteit és úgy képzeli legalább annyi titok és borzalom rejtőzik a való életben is. Családi jó barátnője révén elutazhat Bathba, ahol két fiatalember is keresi a kegyeit, és mindkettő húga szívbéli jó barátnőjévé válik. A regény gunyoros szatíra, amely pellengére állítja a rémtörténeteket.
Véleményem:
Teljesen el vagyok ragadtatva!!! Megvallom sokkal rosszabbra emlékeztem, és most örülök, mert annak ellenére, hogy a kifigurázott történetek egyikét se ismerem, mégis jól szórakoztam. Catherine kicsit butácska, esetlen, de jó lelkű lány, aki hirtelen kerül a figyelem középpontjába. Barátait nem mindig jól válogatja meg (sajnos ez velünk is megesik néha), de a szerelemben nem csal az orra. Mr Thorpe ellenszenves, nagyképű és nincs tudatában a saját értékeivel - vagy inkább azok teljes hiányával. Mr Tilney azonban meglepett ezúttal! Meglepően tapasztaltam mennyire sajtosan keveredik benne a finom csipkelődés és az udvariasság, valamint mennyire ésszerűen gondolkozik. Ő most olyan karakter volt, akiben elejétől fogva nem csalatkoztam! Tetszett, hogy ebben a kiadásban vannak lábjegyzetek, sok szempontból jó volt tudni, mit miért írt Miss Austen. Fura volt az írásmód, még Austenhoz képest is régies, nem tudom, hogy ez is a kifigurázás része volt-e, vagy korai írásának sajátossága, amely később csiszolódott a többi írásával.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése