Hogyan került a kezembe?
Elsőnek könyvtárból, később a Ház a tónál című film miatt olvastam el újra, most pedig a 60 napos Jane Austen kihívásom apropóján.
A borító:
Egyszer láttam a belőle készült filmet, azt hiszem ez abból egy jelenet, amikor Lyme-ban kirándulnak.
A történet:
Anne túl élete virágán már nem remél szerelmet, egyetlen vágya, hogy családja ne süllyedjen tovább, apja és szintén hajadon nővére fényűző és költekező életmódja miatt. Bérbe adják a családi kastélyt, mégpedig Anne első, és egyetlen szerelmének a sógora lesz a bérlőjük. Ez felkavarja Anne-t és eszébe juttatja a férfival kötött eljegyzését, majd annak felbontását, amelyet a család rá gyakorolt nyomása miatt volt kénytelen meglépni. Azóta a férfi jómódú lett, alig változott valamit, míg Anne-en meglátszott az elmúlt 8 év. A sors újra egymás mellé sodorta az egykori szerelmeseket, de Wentworth kapitány csak azt a nőt látja benne, aki annak idején eldobta felkínált szívét. Meglátják-e újra egymásban azt, amit korábban úgy szerettek, vagy külön-külön, valaki más mellett lesznek mindketten boldogok?
Véleményem:
Anne fiatal lányként végzetes hibát vétett, amikor apja és idősebb barátnője véleményére adva kikosarazta a fiatal tengerészt, akit azután hajtott a düh és a sértett büszkeség, és egyre feljebb jutott a tengerészeti ranglétrán, megalapozva későbbi életét. Teljes mértékben át tudtam érezni Anne helyzetét, aki kénytelen elviselni, hogy egykori kedvese egy másik nőnek teszi a szépet, miközben magát csúnyának, betegesnek, soványnak érzi, ha csak tehetné, elkerülné a társaságukat. Anne minduntalan jeleket kutat, hogy vajon meg tudott e neki bocsátani a kapitány, sok apróságot, amit az írónő így magyarázott, én bizony tuti félreértelmeztem volna :) Ez a történet reményt adhat azoknak a nőknek, akik úgy érzik, őket már sose találja meg a szerelem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése